Az akkumulátorok élettartama véges. Az akksik élettartamát meg lehet hosszabbítani. Ezért is érdemes megismerni az ólomsavas akkumulátorok működési elét, hogy megértsük a különböző módszereket technológiákat, melyekkel megnövelhetjük az energia tárolónk hasznos működési idejét.
Az ólomakkumulátor alapvetően ólomból, és ólom-oxid lemezekből, továbbá 65%-os desztillált víz és 35%-os kénsav oldatból áll . Ezt az oldatot elektrolitnak nevezzük., ez indítja be a kémia reakciót, amely elektronokat hoz létre.
Az akkumulátor kisülésekor az ólomlemezek kémiailag egyre hasonlóbbá válnak egymáshoz, a sav gyengül és a feszültség esik. A lemerült akkumulátor elektromos árammal való töltéssel újratölthető. A teljes töltöttség visszaállítja a lemezek közötti kémiai különbséget és az akkumulátor ismét maximális energiát adhat le. A kisülés és a töltődés egy ciklikus folyamata azt jelenti, hogy az ólmos-savas akkumulátorok az energiát újra és újra leadhatják és befogadhatják. Minél többször lehet egy akkumulátort kisütni, majd újratölteni, annál ciklusállóbb”.
Az első legfontosabb szabály, hogy lehetőleg ne hagyjuk megfagyni az akkumulátorban lévő elektrolit folyadékot. A megfagyott akkut nem szabad tölteni! A legideálisabb, ha 15 -25 Celsius fok közötti hőmérsékleten tároljuk az ólom akksikat.
A szulfátmentesítő elektromos impulzusokat küld az akkumulátorra, így az ólomlemezekre lerakódott szulfátréteg leválik, és az akkumulátor a kapacitásának jelentős részét visszanyerheti.
